Az Oktogon az Andrássy úttal együtt az 1896-os Millenniumi ünnepségekre épült, hiszen valahogy el kellett érni a Városligetben szervezett nagyszabású kiállítást – a szomszédos Király utca pedig nem bírta volna el a nagymértékű forgalomnövekedést. Az Oktogont keresztülszelő elegáns Andrássy – akkor még Sugárút – a párizsi Champs-Elysées mintájára épült, hiszen a korabeli Budapest inkább Párizsra, mint Bécsre szeretett volna hasonlítani. Az új sugárút alatt pedig a valódi attrakciónak számító kisföldalatti is elindult, így a Magyarország és a monarchia minden pontjáról érkező látogatók meggyőződhettek róla, hogy Budapest az európai metropoliszok sorába lépett.
A kávéház, ahonnan Krúdy Gyula a századfordulós forgalmat figyelte a mai gyorsétterem helyén állt, és Abbázia Kávéház néven várta a vendégeket. A dualizmus idején lényegesen több ember költözött Budapestre, mint ahányat kényelmesen el lehetett volna szállásolni, így a kávéházakat sokan kiterjesztett nappaliként használták. Dolgozni, szórakozni, elolvasni a napi sajtót: a kávéház mindenre jó volt, sok esetben a nap huszonnégy órájában várta a vendégsereget. A hatalmas ablakok, tükrök és kristálycsillárok pedig a tágasság és luxus érzését adták a korabeli budapestieknek. Az Abbázia tükrei mind közül kiemelkedtek: a legnagyobbak voltak az egész monarchia területén. Annyira hatalmasak voltak, hogy külön vasúti kocsit építettek nekik, hogy egy darabban megérkezzenek Brüsszelből. Azt nem tudni, hogy jutottak el a Nyugatiból az Oktogonig, azt viszont igen, hogy a kávéház falát ki kellett bontani, hogy beférjenek.