A főváros ma is használt közlekedési hálózata a a 19. Században kezdett kialakulni. Ekkor már omnibusz-, lóvasút- és villamosjáratok működtek, ráadásul London után Budapest volt a második európai város, ahol földalatti vasút üzemelt (a mai 1-es metró). Az országot pókhálóként átszövő vasúthálózat is itt fonódott egybe: a monumentális pályaudvarok azóta Budapest jelképeivé váltak, gondoljunk csak a legnagyobb forgalmat bonyolító Keleti, vagy a világhírű Eiffel által megalkotott Nyugati pályaudvarra!
Ahogy teltek az évek a lóvasutat villamosok váltották fel, majd velük versengve jelentek meg az autóbuszok, és azok speciális változatai, az áramszedős trolibuszok, amelyek 1949-ben kezdték meg működésüket. 70-es számozásuk a Rákosi-korszak mementója, hiszen Sztálin 70. születésnapjának tiszteletére jelölték így a budapesti trolijáratokat.
A 150 éves Budapest városképében és közlekedésében is rendkívül fontos szerepet játszanak a körutak. A Kiskörút, ami az egykori pesti városfal mentén húzódik, illetve kijjebb, az eredeti tervek szerint hajózható csatornaként elképzelt, de végül közútként megvalósult Nagykörúton sétálva ma már nehezen képzelnénk el, hogy valaha ez a város szélének számított.
A város a Duna mentén épült, Budát és Pestet számos híd köti össze, a folyón pedig nem csak étterem-, buli- és turistahajók ringatóznak. Fontos szerepe van a hazai és nemzetközi folyami közlekedésben, sőt, az 1970-es évekig Budapest – azon belül is Csepel – tengeri kikötőként is funkcionált.
21. századi metropoliszként természetesen Budapest számtalan izgalmas helyszínt tartogat a közlekedés iránt érdeklődők számára: a Duna partján különös építmények várják, hogy felfedezzék őket, a külső kerületekben régi vasúti indóházakat találunk, de a legújabb metróvonal gyönyörű állomásait is érdemes alaposan szemügyre venni!
