Általánosságban elmondható, hogy egy rendkívül terhelt korszakot próbálunk feldolgozni a nosztalgia segítségével, amihez a közös emlékezet helyett sokszor magunknak kell megtalálni az utat. Az 1989-es rendszerváltás után sokak számára úgy tűnt, hogy Budapestről mintha kiradírozták volna az előző rendszer emlékeit. Az utcákat sürgősen át- vagy visszanevezték, a szocializmus alatt felavatott, jellegzetes szocreál szobrok túlnyomó része a város szélén létesített Szoborparkba került – talán így igyekezett elfelejteni negyven évnyi kellemetlenséget a város. Ennyi idő azonban nem múlhat el nyom nélkül, így Budapest sok helyen ma is magán viseli a hosszúra nyúlt szocialista időszak ízlését.
A rendszerváltás után született generációk pedig legtöbbször érdeklődve fedezik fel, hogy milyen volt a kor, amelyre sokan nem szeretnének emlékezni. Szippantsunk mélyet a soha meg nem valósult kommunizmus levegőjéből, és lássuk, mi maradt meg Budapesten abból a világból, mely az egyenlőség eszméjére épített diktatúrát! Fedezzük fel a legendás Vörös Csepel emlékeit, mely a magyar munkásság fellegváraként kiemelt figyelmet kapott a korszakban! Nézzük meg a korabeli panelépítkezések csillagát Óbudán, amely akkorára sikerült, hogy egy egész falut el lehetne szállásolni benne! Tegyünk egy sétát az egykori Olimpia mozi épületéhez Kelenföldön, ahol valamikor úttörőket is avattak. Tematikus útvonalunkon a múlt – ma már ártalmatlan – árnyaival találkozhat bárki.
Bizonyos értelemben rekordok otthona a 12 ezer négyzetméteren elterülő XI. kerületi városközpont: az első, panorámavetítésekre tervezett mozi, Budapest első komplex művelődési intézménye, a Szabó Ervin Könyvtár legnagyobb kerületi fiókja mind-mind itt talált otthonra, az úgy nevezett „antialvóváros” koncepció keretében.
A Magyar Állami Operaház szobrai az egyik utolsó szocialista emlékműnek is tekinthetőek
Budapestlegendaretrószobor
A közcélra emelt épületek soha nem egy-két évtizedre épülnek. De vajon igaz ugyanez a díszítésükre, például az egy-egy korszakot jelölő szoboregyüttesekre is?
A Csepel Művek egykor Weiss Manfréd Acél- és Fémművek néven Magyarország egyik legjelentősebb ipartelepe volt
Budapestipari örökségretrószecesszió
A Csepel Művek ikonikus, éjszaka vörösen izzó neonja a 20. század Magyarországának egyik legzseniálisabb vállalkozójára emlékeztet: Weiss Manfréd alakja örökre összefonódott Csepellel, ahol annak idején elképesztő kreativitással újította meg gyárát, akárhányszor a viharos történelmi fordulatok megkívánták.
A Csepeli Munkásotthon szocreál épületében megmaradt az eredeti, szecessziós színházterem
Budapestművészetretrószecesszió
A Tanácsköztársaság százharminchárom napja nyomot hagyott Csepelen. Ez az időszak hatalmas lökést adott a Csepeli Munkásotthon épületének befejezéséhez, amely valóságos győzelem volt az itt élők számára. Ez a kívülről meglehetősen retró hangulatú épület gyönyörű, szecessziós színháztermet rejt, melynek falait Maróti Géza munkái díszítik.
A Rákosi Mátyás Művek 1954-ben átadott ötemeletes munkásszállója az ország legszebb, legmodernebb munkásszállója volt
Budapestépítészetretrószobor
A csepeli gyár megalapítása óta folyamatos probléma volt Csepelen, hogy hol szállásolják el az ott dolgozó munkásokat. Ez az évek során csak fokozódott. Az 1950-es években azonban az ország munkásságának jelentős részét tömörítő Csepel munkásotthon építésével enyhítette a helyzetet.
A MÁV-telep utcanevei sokszor beszédesek. A térképet nézegetve itt találjuk a Mozdony, Kazán, a Vasutaskert utcákat. A Mentő utca ellenben nem fantázianév: a rákospalotai mentőpontról kapta a nevét, mely 2012-ben az Észak-pesti Kórházba költözött.
Budapest legnagyobb lakóépülete, ahol egy egész falu kényelmesen elférne
Budapestépítészetkortársretró
A hatalmas épületben annyian élnek, hogy az akár egy nagyobb falu lakossága is lehetne. Felújítása óta a szőlőtermesztésre hívja fel a figyelmet, mely évszázadokon át a környék meghatározó megélhetési formája volt.
