A városépítészet egy olyan absztrakt szakma, ahol nem kizárólag egyes épületek esztétikai és funkcionális tervezését kell véghezvinni, hanem ennél sokkal többszereplős és komplexebb feladatokat szükséges átlátni. A társadalmi viszonyok, a történelmi rétegek, a közlekedés szervezése és a politika ugyanúgy a várostervezés része, mint az építészet. Budapesten a 90-es évektől napjainkig három nagyobb léptékű városrehabilitációs folyamat zajlott le, két, egykor rossz hírű történelmi külvárosban. Sétánk Ferencvároson és Józsefvároson keresztül vezet, ahol a rehabilitáció három típusára is találhatunk példát. Az útvonal első szakaszán a számos díjjal elismert Ferencvárosi rehabilitáció nyomába eredünk, ahol több, mint két évtizede zajlik a tömbrehabilitáció: a rossz állagú lakóházak helyére újak épülnek, a lakóközösségek azonban többnyire megmaradnak. Az Üllői út túloldalán, a Józsefvárosban más eszközökkel zajlik a megújulás: a Corvin Mozi és a Szigony utca között teljesen új sétány és negyed épült. Hátrább azonban a Magdolna-negyed szociális fókuszú projektjei igyekeznek a helyiek megtartásában. Ismerd meg a sétát a KÉK-Kortárs Építészeti Központ vezetésével.
Budapesten jó sétálni, és ezt egyre többen tudják: városszerte több tucat tematikus program közül lehet választani.
Ha felkeltettük az érdeklődésedet, és többet szeretnél megtudni a témáról és a környékről, keresd fel valamelyik budapesti sétaszervező társaság vezetett programját!
Hogyan lett Ferencváros az egyik legkedveltebb budapesti kerület? A 90-es években kezdődő városrehabilitáció során tömbönként újították fel az épületeket, utcáról utcára haladva. Az folyamat első felvonása pedig a Belső-Ferencvárosi bérházak rendbetétele volt.
A Nagykörút forgatagán átkelve nem is gondolnánk, hogy innen nyílik egy utca, ahol madárcsicsergés és kávéillat van a levegőben. Ez a Tompa utca, ami Ferencváros megújításának kapcsán alakulhatott ki mai formájában.
A Ferenc tér Középső-Ferencváros egyik legfontosabb tere, egy zöld oázis a városrészben. A térre néző házak mögé pillantva láthatjuk a tömbrehabilitáció során elbontott házak helyén kialakult nagy közös belső kerteket, de a még álló épületek maguk is sok történetet rejtenek.
Egy városrész akkor válik igazán élővé, ha egy funkció sem kap benne kizárólagos szerepet. A monofunkciós városrészek egyes napszakokban kiüresednek, máskor pedig túltelítődnek. Élhető lakónegyedek kialakításához tehát nélkülözhetetlen néhány egyéb funkció bevonzása.
A városi szövet folytonosságát csak nagyléptékű beruházások képesek megtörni. Ez történt Józsefváros egy részén, ahol félbevágott utcákkal és a környezet léptékéhez képes túlnött épületekkel találkozhatunk a Corvin sétány mentén. Itt egy másik típusú városrehabilitáció zajott le az elmúlt években, a ferencvárosihoz hasonlítva sokkal drasztikusabb lépésekkel megváltoztatva a városrészt.
A sétány egy olyan, rendszerint fákkal, bokrokkal szegélyezett és sok ülőfelülettel ellátott útvonal, amely pihenésre, üldögélésre alkalmas. Minden város előszeretettel alakít ki sétáló utcákat, fasorokat, korzókat, egy városrész fejlesztése esetén pedig elengedhetetlen egy ilyen központi elem létrehozása.
A Práter és Nagy Templom utcák sarkán egy különleges épületre lehetünk figyelmesek. A két épülettömb közé feszített beton hidak, az erkélyek játékos ritmusa és a sötét téglahomlokzat egy szociális bérház részei, mely szintén a Corvin-projekt részeként valósulhatott meg.
A plázává alakult bevesárló utca és a modern lakóházakkal övezett sétány mellett megbújva találunk két igazán lokális helyszínt. Mit kezdjünk az épületek bontásakor felgyűlő bontott téglával? És a régi macskakövek hova kerüljenek? Mi történjen az üres telekkel, amíg nem kezdődik az építkezés? Ezekre adott választ a Grund épülete és a KÉK közösségi kertje.
Városépítészeti léptékben egy sétány (sőt egy teljes városrész megépítésének) lezárására nem elég egy szobor, szükséges egy kiemelkedő építészeti minőségű és funkciójú épület. A Corvin projekt esetében rögtön két ilyen irodaházat is láthatunk, melyek keretezve zárják le a sétányt, erős kontrasztot állítva a környék épületeihez mérten.
A Corvin-negyed és a Magdolna-negyed között a Szigony utcánál haladva egy jóval régebbi városfejlesztés eredményét láthatjuk, meglepően közel a körúthoz – a Tömő utcai és Szigony utcai panelek sorát.
A ferencvárosi tömbrehabilitáció és a Corvin-negyed “hard” beavatkozása után érdemes egy harmadik irányt is megismerni, a Magdolna-negyed szociális rehabilitációs programját.
100 évvel ezelőtt a Mátyás téren torpant meg Budapest rohamos fejlődése, ezt a régebbi épületek változó magasságából is könnyen kitalálhatjuk. Mára azonban már rég körbenőtte a teret a város, és a fejlesztési hangsúlyok a Magdolna-negyed programnak köszönhetően a szociális problémák megoldására kerültek.
A Népszínház utca egy külön esemény a városban. A Blahától a Teleki térig tart, és Budapest egyik legszínesebb utcája. A teljes utca újragondolása még várat magára, de a Magdolna Negyed Programhoz köthetően megújult a Teleki tér és a legendás piac is kapott egy állandó fedett teret.
A Bérkocsis utcában néha az az érzése az embernek, hogy megállt az idő. Szűk járdák, száguldó autók, omladozó házak, málló vakolat (sokszor még golyónyomokkal). Ebben az utcában a tipikus “nyócker” hangulaton kívül azonban van két fontos intézmény, melyek nélkül nem lenne teljes a helyi kulturális és szociális élet.
Utolsó állomásunk a Rákóczi tér. Van itt minden: csarnok, metró, fancy, retró, alter, körút, betoncsúszda és történelem. Sétánk végén még gyorsan nézzük meg a mára teljesen új arculatú teret.
